20130530
Most akkor ma, nem kiutalom a poén(z)t,
hanem megnövelt kockázati tőkével,
gyűröm tovább, ezt a számlát,
hogy meggyőzzem a kétkedőket,
Dr.Potter egy Isten áldotta zseni.
Szokni kell a nagyobb tömeget, kicsit bonyolultabbak lesznek a számítások.
Mikor mennyivel vehetek már többet, (és többet) meddig mehetek,
mit csinál egy három negyvenes a számlával, ha elindul a Piac.
Nehogy egy 1+1+ 2+ meg egy utánaküldött 3x5,-esel a Daxon.
Remélem hamarosan meghívnak valami befektetési tanácsadó teambe.
Ez most már csak hónapok kérdése.
Akarod, hogy dúsgazdaggá tegyelek?

Közben persze folyamatosan, posztgraduálom magam.
Ez most egy vágyteljesítő fantázia? Vagy ennyire látod a jövőt?
Dehogy csak...
A makacsul visszatérő gondolatokban vannak a jövő csírái.

(Ma mégse a könyvelést rakjuk rendbe, exelszexel.
Hanem, lett időm kicsit trédelni. Beülök a Tojásba.)
Zárójel bezárva.

Ma megint dax és open gep strategy.

13 óra, az ár és folyam bezárta a rést, sőt kicsit fölé is szaladt,
ez lehet amiatt is, hogy van egy kis tehetetlenségi mozgása,
mint a vonatnál, belendül és tovább megy,
még mikor már meg kellene álljon.
Azt félreugranak a nézők a moziban.

Most is ez van. Kicsit túlvásároltam magam,  
bőven a rés felett, de még most is megy tovább
és persze az is lehet, hogy nem indul mégse a rés felé,
mint a megfigyelt esetek nagy részében, hanem esetleg,
csak valami előző ellenállási ponton fordul.

Még muszáj leírnom azt a megélésem,
hogy mikor erős pozitívban a számla akkor,
extra nagy kockázatokat vállalok,
(a meglévő, napi profit keretéből, hisz van miből.)
Pedig így sok időmet tudom, visszaadni a Piacnak.
Már csak abban bízhatok,
hogy nem kell kezdőtőkémnél lezárni a trédeket,
hogy nem kell megint elkezdeni a napot.

Ez vakvágány, ez a „szép“ találati arány miatt van:
messzebb engedem a vesztő trédet futni.
Nem akarod belátni, hogy hibáztál,
csak sokkal később tér vissza ide az árfolyam,
semhogy kibekkeld ekkora kockázati tőkével?
Dehogy, látom én azt pontosan,
hogy a vesztőből is ki kell szállni,
mint stresszelni, a bizakodás reményteli tépelődésében.
Miközben.
Valamiért szeretem ezt az izgalmat.
Unaloműzés? Loser flash? Ego problem?
Jó rendben.

Meg még azt szeretném megosztani,
bár a DT nem színész, mégis,
halványan, itt is igaz,
 amit a Törőcsik Mari mondott, a Garas temetésén.
„A mi szakmánk, szerencse nélkül, kész katasztrófa.“