„A nyereség csak illúzió, egyedül a veszteség realitás.”

Tegnap megnyitottam az 1000 dolláros éles számlám és egy délután alatt, majdnem az egészet elégettem.
Előzmények itt: „Jönni kislány, én nagy művész…”
Maradt még 60 dolcsi.

Íme  a statemant.

Mégiscsak pszichológiai szakma a Day Trade.
Mindegy, mindenképpen zavaros a történet.

Miért történt ez velem? Miért nem maradtam a szabályaim mellett? Hogy keveredtem ebbe az örvénybe.
Tőzsdepszichológiai alkalmatlanság minősített esete lépett fel.
Mert közben meg, ha betartom a szabályaim, akkor nyertes is lehetnék.
Ha csak a setupot kereskedem le, már jó vagyok. nem is lett volna durva  a money mng.
Frusztrált vagyok. A pszichológiai tőke vergődik. Pánik és összezavarodottság és önsajnálat, és szégyen kavarog bennem. Leírtam magam a buszról.
100%-ig én vagyok a történtekért a felelős. Csak magamra lehetek dühös.
Ezt én klikkeltem össze.

Gyorsan és mohón és nagy arcoskodva.  Az önhitt magabiztosság, a fegyelmezetlen öntetszelgés. És amikor bukóba kerültem, mintha minden mindegy lenne, és egyre igénytelenebbül, megbarátkozva azzal a gondolattal is, hogy akár el is pöckölhetem ezt a számlát. Pedig ehhez a számlához sok reményt fűztem.

Felmerült bennem, lehet ezt az egész Day Trading-et úgy, ahogy van, ki akarom rakni az életemből.

Mit kell most tennem? Mennyi időt adjak még magamnak?
Mit kell most máshogy csinálnom ezen túl.
Hajnalhasadás, a nap is kisüt lassan.
Feltámadok? Főnix vagyok?
Játsszam el mintha semmi se történt volna?
Mi maradt hátra?

A Tanulságok levonása.
Hamarosan…jelentkezem…a folytatásban.