Jót nevettem kedves barátom történetén a minap. Barátom részt vett egy tőzsdei rendezvényen, ahol egy  ”nagy nevű” magyar alapkezelő egyik üzletágvezetője a következőt mondta: „a technikai elemzés idejét múlt”. Ez a mondat nem csak mosolyt csalt arcomra, hanem kiváló témát is adott, így most megvizsgálom a technikai elemzés és fundamentális elemzés között rejlő különbségeket. Makroelemző akartam lenni, és azt is tanultam egyetemi éveim alatt, így pontos képet kaptam a fundamentális elemzésről. Az érem másik oldala, hogy 12 éve a grafikont nézem nap, mint nap, és az évek egyértelműen bebizonyították, hogy nincs jobb és pontosabb elemzési eszköz, mint a technikai.

A hajdani ENRON részvényén mutatom be, hogy mit valószínűsített a technikai elemzés az árfolyam alakulásáról, valamint előkerestem a korabeli amerikai befektetési házak véleményét a papírról. Tudni kell, ezek a cégek a fundamentális elemzést részesítik előnyben, a technikaitól irtóznak. Bár az ENRON példája egyértelműen extrém, de a történet valós alapokon nyugszik, így bármikor újból megtörténhet.

ENRON a 2000-es évek elején az Egyesült Államok egyik legnagyobb cége volt és több mint 20.000 embert foglalkoztatott. A földgáz és az áramszolgáltató szektorban iparági vezető volt, 2000 végén 101 milliárd dollár bevétellel. Első hallásra ez a cég fantasztikusnak tűnik és kiváló befektetési lehetőséggel kecsegtet. 20 hónappal később, 2001 októberében, az ENRON egyik napról a másikra csődbe megy, több tízezer ember veszíti el állást, és milliárd dollárnyi érték válik köddé. Elsőként megvizsgálom a technikai elemzés szabályrendszere alapján, hogy mikor jelezte a grafikon a veszélyt, azt, hogy valami baj van a céggel.  A grafikonra 3 trendvonalat húztam be, egy kritikus technikai szintet ( 39 dolláros támaszt), valamint egy árfolyam alakzatot. Ezek rendkívül egyszerű eszközök, amit mindenki megtanulhat, és egy idő után sikerrel alkalmazhat. Íme az ENRON grafikonja: 

1999.október és 2000. októbere között kialakult egy rendkívül pozitív hangulat, és az árfolyam értéke 39 dollárról közel 90 dollárig emelkedett. Ezt a gyors emelkedést a pirossal jelölt trendvonal szépen lekövette. Később a piros trendvonal letörése jelezte, hogy az extrém pozitív hangulat halványodik, de valójában nagy baj még nincs céggel. A gyors emelkedés után, az árfolyam konszolidációval töltötte a következő 6 hónapot. Ez egy teljesen természetes piaci jelenség, és ez idő alatt jelentős elmozdulás nem alakult ki, sem felfelé, sem lefelé. Az árfolyam egy szűk 15 dolláros sávban mozgott, semmi veszélyt nem jelzett a grafikon. 2001.februárjában, azonban a grafikon már intő jeleket mutatott, hogy egy mély korrekció van kialakulóban. Ekkor az árfolyammozgás kialakított egy trendfordító alakzatot a napos grafikonon, a fej-vállakat, és áttörte a középtávú, kékkel jelzett, trendvonalat is. Ezek egyértelmű figyelmeztető jelek voltak, és nagyban valószínűsítették, hogy a papír egy mély korrekció előtt áll. Valószínűsítette, hogy a következő jelentős technikai pontokat tesztelni fogja az árfolyam. Ekkor az ENRON papírját 68 dollár környékén jegyezték. Értelemszerűen ezek az események nem mondták el azt, hogy az árfolyam 9 hónap múlva 0 körüli értéket fog mutatni, de azt igen, hogy az esés sokkal valószínűbb, mint az emelkedés. Pár hétre rá az árfolyam áttörte a hosszú távú, fekete trendvonalat, az esés valószínűsége tovább emelkedett. Mint a grafikonon látható, a hosszú távú trendvonal törés után, az esés felgyorsult és célba vette a kritikus 39 dolláros szintet. Az utolsó szög az ENRON koporsójában a horizontális támaszszint áttörése volt, innen az árfolyam esett, mint a kő, és bekövetkezett, amit egyetlen fundamentális elemző sem hitt el, hogy az árfolyam 4 centig eshet.     

A bróker cégek és a befektetési házak kedvence papírja az ENRON volt, és egymásra licitálva éjjel-nappal vételi ajánlásokat tettek. Csatoltam a befektetési házak véleményét és ajánlását a papírról:

(Buy: Vétel; Strong Buy: Erős vétel)

Biztos vagyok benne, hogy a lista nem teljes, és talán voltak olyan házak is, akik eladást javasoltak. Talán. Ellenben, az itt felsorolt nagy nevű befektető házak közül semelyik nem ajánlott eladást. A legmegdöbbentőbbek számomra azok a vételi ajánlások, amelyek a cég csődbe menetele után készültek 2001. decembere után. Valószínű, hogy a Bank of America, UBS Warburg, Thomas Weisel, ABN Amro vagy nem értette meg, hogy az ENRON csődbe ment, vagy az info nem jutott el hozzájuk.

Felsorolom a fontosabb technikai jelek kialakulását is időrendi sorrendben,hogy a befektetési házak ajánlásaival össze tudjuk hasonlítani:

2000. október eleje: rövid trendvonal törés 80 dollár környékén, jelentése: a korábbi gyors emelkedés kifulladóban.

2001. március közepe: közép távú trendvonal törés és egy trendfordító alakzat kialakulása 66 dollár környékén: emelkedő trend egyértelműen megtört, és akár kialakulhat egy csökkenő trend.

2001. május vége: hosszú távú trendvonal megtört 52 dolláron: semmi ok az optimizmusra, kialakult a napos csökkenő trend.

2001. július eleje: az árfolyam 39 dollár, a korábbi kitörési pont alá esik: rendkívül baljós jel.

A befektetési házak vételi ajánlásai nem voltak szerencsések, de mindenki tévedhet. Nem ez volt a legnagyobb baj, hanem a veszteségvágó koncepció hiánya. A fundamentális elemzés gyengéje - azaz hogy nincs szilárd és logikus alapokra építő veszteségvágó stop elhelyezési módszer - az ENRON példájából könnyen kiolvasható. Ha nincs számítható stop pont és veszteségvágó megbízás, akkor nincs számítható kockázat. Ezek hiánya tragikus következményekkel járt az ENRON esetében. Persze, ezek a hiányosságok nem feltétlenül jelentenének problémát egy befektetési alapot irányító vezetőnek, hiszen ha elmegy a befektetők pénze, akkor legfeljebb újabb gyűjtésbe fog. Azonban ezt a luxust egy kisbefektető nem engedheti meg magának, és muszáj veszteségvágó stop megbízást alkalmaznia. A stop megbízás elhelyezésre (is) kiváló módszer a technikai elemzés szabályrendszere. Diplomatikus leszek, ha másért nem is, a kockázatunk számíthatósága miatt mindenképpen jobb a technikai elemzés.

Aki azt állítja, hogy a technikai elemzés nem időtálló, mindössze annyit mond, hogy ő nem tudja olvasni a grafikont, vagy nem hiszi el azt az árfolyam irányt, amit a grafikon mutat.  Aki mestere a grafikonolvasásnak, az tudja, hogy csak a grafikonban szabad bízni és az alapján kell kereskedési döntéseket hozni. A többi módszer csak a mese habbal.