Üdvözlet, sziasztok, szép napot mindenkinek!

Eluntam a pénztelenséget.
Eddig, mint fazekas pörgettem életem napjait és nincs is okom panaszra, hacsak nem annyi, hogy ez a szakma a fazekasság, egy szociálisan halmozottan hátrányos helyzetű, kihalófélben lévő népi kismesterség. Néprajzi tanulmányaimból tudom, hogy régente a fazekas nem is építhetett magasabb kerítést, mint amit át lehet lépni, ezzel is jelezve vagyoni hovatartozását. Felér egy szegénységi fogadalommal.

Persze lehet jól csinálni és akkor van ott egy szép élet. Műhely, család, béke, hasznos tárgyak a világnak, szakmai sikerek…
Nem vagyok egy tudományos elme, de azt hamar kiszámoltam, hogy agyagozásból, korongozásból, nem lesz egyhamar cabrio Bentley, se nagy szép ház, se egzotikus külföldi utak. Se brillek a csajomnak. És ez az én kedves szakmám, három gyerekkel egyenlő a szegénységgel. Ezen őrlődtem. Mi legyen, mi legyen?

És akkor ezzel a kései, sokkos felismerésemmel majd elmesélem hogyan, ott találtam magam az aprópénztől csillogó tőzsdei parketten. Az első kereskedéseim sikerei eufórikussá tettek. Ja, hogy ennyi pénzt csinálni? Ilyen egyszerű? Ennyi? Ez mindent új megvilágításba helyezett.

Intenzív tanulásba kezdtem. Túrtam a webet. Olvastam, gyakoroltam, olvastam, gyakoroltam. Csak tiszta forrásból gondoltam, hiteles tréderektől, csak a nagyoktól. Ragadt rám az infó. Új világ nyílt meg, hatalmas felfedezésre váró izgalmas terület.

 
Dr.Potter