Kalandos jellemem okán nem sok dolgot zártam ki lehetőségként az életemből, de a néptánc, a BKV ellenőri munka és hasonlók mellett a tőzsdézés mindenképpen rajta volt a listán. Sok érv nem is szólt mellette, nő vagyok, soha életemben nem tudtam bánni a pénzzel, a pénzügyi világ hírei pedig nagyjából annyira érthetőek számomra, mintha James Joyce-t próbálnék eredetiben visszafelé olvasni. És persze matekból is hármasra érettségiztem. Humán beállítottságú vagyok, ennyi. Ehhez képest az elmúlt hónapokat rendre azzal töltöm, hogy grafikonokat bámulok naphosszat, és kereskedek.
Nyilván erről is a férfiak tehetnek. Egészen pontosan egy. Meg is érdemli, hogy név szerint pellengérre állítsam, mert az életem nyugodt, nem alakzatokkal álmodó és pozíciónyitási kényszerrel ébredő szakaszának összeomlásáért egyértelműen Csizmadia Balázs a felelős. A technikai elemzők Jerry Maguire-ja a Portfolio Tudáscenter keretein belül csavarta el legálisan és totálisan a fejemet néhány hét alatt, de bevallom, nem volt nehéz dolga. Voltak pillanatok, amikor egészen konkrétan azt gondoltam, kemény drogokat csempész a kávémba, attól lettem függő, de végül szembe kellett néznem a döbbenetes ténnyel:
Ha nem is első, de mondjuk harmadik látásra beleszerettem. Mármint a kereskedésbe.
Na igen, ahogy Monty Pythonék mondanák, Nobody expects forex trading.
Azóta ezzel kelek és fekszem, és bár vonzalmam fő fókuszpontja a devizapiac, azért természetesen más instrumentumok, különösen az arany és az olaj csábításának is szívesen engedek, persze csak akkor, ha erre erős belépési jelet ad a piac. Úristen, ez így visszaolvasva már túl profinak hangzik, pedig elhatároztam, hogy egyelőre ellenállok annak, hogy tőzsdeszlengben írogassak. Nem vagyok én még ennyire menő. Nem is szeretném annak mutatni magam, sőt okoskodni sem akarok.
Ellenben végre eljött a pillanat, hogy könnyes búcsút intve demódollárjaimnak, már élesben ámokfussak tovább a trendvonalak mentén. Mivel a demószámlámat is az Alfatrader.hu-n nyitottam, egyértelmű hogy náluk folytatom, viszonylag – legalábbis tőzsdei léptékben – szerény összeget bízva még ennél is szerényebb rutinomra. Azt hittem bonyolultabb dolog a számlanyitás, de (with a little help of a friend) gyorsan ment, persze nem állítom, hogy nem remegett a kezem, amikor a devizaszámlámon tárolt összeget átutaltam. Ilyen tranzakcióknál mindig az a rettenetes kényszerképzetem van, hogy valami démoni erő hatására rosszul írom be a számokat, és véletlenül a Nyugdíjas Répahegyezők Egyesületének vagy valami hasonlónak küldöm az összes lét. De nem! :-) Pár nap várakozás után ugyan, de jóváírták az összeget. Most már nincs visszaút, nagyon izgulok.
Utolsó kommentek