Teltek a hetek, a hónapok és csak nyomtam a demószámlás szimulációs tesztkereskedést.
A szenvedélyem sodort és  a körülöttem élők pedig aggódva néztek, lehet, hogy bekattant.
Igen megőrültem, úgy megörültem,  mert találtam valamit. Valami értékeset. Ami fejleszt.
Csak önismeret. Szinte csak önismeret.
Ezt súgták a Statementek.
Megértettem, hogy itt is dogmák mozgatnak és hitrendszerek, hogy a sikeres trade, a nyerő attitűd maga.

Eredményeim hamar túlmutattak a szerencsén. Ez nem csak egy nyerő széria.
Konzisztens nyertes lettem. Képtelen voltam hibázni.
Reszeltem a híreket. A jó belépők aránya,  8:2, 7:3, 6:2, táncol a vályogvető.
Elvágtam hezitálás nélkül a veszteségeimet.
Kidolgoztam a kerekedési szabályrendszeremet.
Sokat tanultam.
Lassan befészkelte magát a gondolat, hogy egy ebben a folyamatban új szakmai identitásra is szükségem lesz.
OK! Rendben. Akkor Top-tréder leszek. A piacok mágusa. Az aranynadrágos fiú. Egy élő expert.

Én vagyok a termék, ugye?

„Ami az élet minden területén a leglényegesebb, az a tudatalatti meggyőződés. És ez minden másnál fontosabb a gazdagsággal és a pénzügyekkel kapcsolatban. Gyakorlatilag, az ember pontosan annyi pénzt keres, amilyen a meggyőződése arról, hogy ő mennyit ér.” (Adam J. Jackson)

Hova árazom magam?
És megint csak a pszichológia és megint csak az önismeret.
Mélyen magamba néztem. Mik a céljaim? Mi is mozgat engemet?

Néha nem tudja, a jobb kéz mit csinál a bal.
Át kellett ugorjam az árnyékomat.

Hőbölygött bennem a szerzetesi lényem, az értékorientált teremtő fazekas, Hnum fia, akinek a pénz nem számít, akit a pénz úgymond hivatalból sem érdekel, de hátha igaz és tényleg jobb egy limuzin hátsó ülésén sírdogálni, mint a villamoson. A pénzhez való viszonyomon kell dolgoznom ez letisztult hamar.

Van engedélyem, hogy yachtot vegyek? Hogy megvalósítsam grandiózus terveimet?

A víz fentről lefelé folyik, okoskodtam és nincs szellemibb dolog a világon, mint a pénz.

Ja s ki mint vet, úgy arat...