Az elmúlt héten az Európai Központi Bank, és az amerikai jegybank korlátlan kötvényvásárlási programba kezdett. A válságkezelő intézkedések hatására a tőzsdék szárnyaltak, és a piaci optimizmus a tetőfokára hágott. Érdemes emlékezni, az ilyen extrém optimizmus gyakran a végső fázis a forduló előtt. Számomra a két jegybank összehangolt döntése nem más, mint a gyenge lapokkal játszó pókeres blöffje az „all in”, azaz mindent vagy semmit. A jegybankok korlátlan eszközvásárlási programjával rendkívül kritikus ponthoz érkezett a világgazdaság: vagy tényleg kilábal a hosszú évek válságos állapotából, vagy megkapta az utolsó szöget a koporsóba.
2009. február végét írunk. Az amerikai munkaerő piac közel 700.000 munkahelyet vesztett az elmúlt 15 hónapban és az 1945-ös szintre esik vissza. Túl vagyunk a Lehmann Brothers, a Bear Stern és a világ legnagyobb biztosító cége, az AIG csődjén. A nemzetközi pénzpiacot soha nem látott pesszimista hangulat jellemezi, és a vezető amerikai tőzsdeindex, az S&P500 665 dolláron áll. Ma már tudjuk, hogy a tőzsdék 2009. február végén érték el a mélypontjukat. Amire talán kevesebben emlékeznek, hogy az amerikai jegybank már 2008 novemberében meghirdette az első gazdaságélénkítő programját a QE1- t. Ez a program 18 hónapra szólt, és a jegybank több mint 1000 milliárd dollárt pumpált a gazdaságba. Visszatekintve, a QE1 jó döntésnek tűnik, hiszen a gazdasági szereplőkben visszaállította a bizalmat és megállította a recessziót.
2012 szeptembere. Lassan 4 éve, hogy elindult az első gazdaságélénkítő program, amit követett a második QE (2010. november-2011. június), majd jött az Operation Twist. Az amerikai gazdaság talpra állt, de nem pörög annyira, mint a 2000-es évek elején, csak egy lassú gazdasági növekedés jeleit mutatja. Az amerikai GDP alacsony, de a gazdasági helyzet még így is sokkal jobb képet mutat, mint az öreg kontinensen, Európában. A FED szeptemberi döntése előtt az amerikai vezető indexet az SP500-t már 1430-on jegyezték, és a nemzetközi pénzpiaci hangulat is kedvező. 2012 érdekessége még, hogy novemberben amerikai elnökválasztás lesz. A QE3 ezt a célt szolgálja. A most elindított program sokkal inkább politikai indíttatású volt, mint gazdasági. Az amerikai gazdasági helyzete semmiképp nem olyan rossz, mint 4 éve volt, így semmi nem indokolta a korlátlan pénzügyi segítséget. Valójában más áll a QE3 döntés hátterében: az amerikai jegybank elnöke, Ben Bernanke, Barack Obama embere. Az élet fintora, hogy mindkettőjük karrierje a novemberi elnökválasztástól függ.
Novemberben Barack Obama győzelmi esélyei jóval nagyobbak Mitt Romneyval szemben, ha az általános köz- és pénzpiaci hangulat pozitív, például akkor, ha a tőzsdék jól állnak és emelkednek. Ebben az esetben Mitt Romney kritikája - vagyis hogy a gazdasági növekedés lassú, a korábbi QE program nem működik és nem megfelelő a munkahelyteremtés mértéke - hitelét veszti. Ha Barack Obamát újraválasztják az Amerikai Egyesült Államok elnökévé, akkor Ben Bernanke maradhat a FED elnöke. Ha nem nyer Obama, akkor Bernankének is annyi. A republikánusok szerint a FED jelenlegi monetáris politikája hatalmas kudarc, ami további gazdasági problémákhoz vezet. Az egyik vezető republikánus politikus, Ron Paul End the FED című könyvében azt írja, hogy az amerikai jegybankot egyszerűen meg kell szüntetni. Obama elnök kihívója, Mitt Romney egyenesen megígérte, hogy ha ő nyer, akkor Bernanke megy.
Nap, mint nap látjuk, hogy a politikai siker egy élet-halál harc, amiben a politikusok a jólét és a gazdasági csoda reményével kecsegtetnek. A FED és az EKB a pénzpiacokon való állandó jelenlétével annyit mond: ”Erősebbek és nagyobbak vagyunk, mint a piac akarata”. Számomra ez nem más, mint egy blöff. A pénzpiacokat meg lehet téveszteni, be lehet őket csapni egy időre, de hosszú távon nem. Remélem, tévedek, és a jegybanki lépések tényleges gazdasági fordulót vetítenek előre. Remélem, tévedek, mert a piac kíméletlenül büntet, ha rájön, hogy becsapták.
Sok sikert a piacokon!
Utolsó kommentek