Úgy tűnik, a grafikonok azért mégiscsak jó gyerekek, és betartják a szabályokat. Az arany nagyon szépen visszapattant, én meg talán túl lelkesen húzogattam felfele a stopszintet, így végül kistoppolódtam, de azért nem bánkódom. Persze, mindig lehetne több a profit, de ez nekem most jól jött.
Még mindig figyelem a kiwidollárt, ami valóban nem tudott mit kezdeni azzal a február-április között látható pitvarfibrillációra emlékeztető kis grafikonelemmel.
Le is fordult szépen, na de ilyenkor merül fel a kérdés, legalábbis bennem, hogy vajon melyik idősíkon keressek neki fogást? Mert persze egyértelmű lenne, hogy ha az ellenállás a napos grafikonon ilyen mutatós, akkor a napos grafikon utolsó nagy emelkedését nézzem. Közben viszont a négyórás és az órás grafikonon szintén van szabad szemmel is látható nagy emelkedés, csodás Fibo szintekkel.
Ráadásul jelen állás szerint az órás grafikonon a 61-es szint meg is fogta kicsit az árfolyamot. Jó, ok, ilyen csapdába már besétáltam, így óvatos vagyok. Nyilván, ha nem nyitok pozíciót, akkor meg majd a hajamat tépem hogy miért nem tettem.
Utolsó kommentek