Kicsit elkapott az olimpiai láz, így nehéz a kereskedésre koncentrálni. Ennek meg is lett azt eredménye, a figyelmetlen trader profitja a keserű tapasztalat. (Hű, de bölcs lettem :-D)

A legutóbbi USDCHF kereskedésem, na hát már az sem jött be, igaz, nem vesztettem rajta sokat, és nem is ezzel volt a baj. Hanem azzal, hogy elkezdtem nosztalgiázni, és a szívem visszahúzott az olajhoz. A demo számlámon annyit kereskedtem ezen a terméken, hogy szinte már a Ewing család tagjának éreztem magam. Sue Ellen Samantha egyébként mindig is a példaképem volt, és nem csak azért, mert már délelőtt blazírt arccal ledobott néhány pohár whiskyt. Persze könnyű volt olajbáróként élni 50.000 euróból...és most igen könnyelmű voltam, amikor egy kicsit többet kockáztattam, mint az egyébként eddig következetesen betartott 3%.

Olyan erősnek látszott az a támasz 89.40 körül, hogy gondoltam, ott úgyis megint megveszik az olajat. Még akár a stopszint sem volt olyan merész, csak éppen azt a tényt nem mérlegeltem eléggé, hogy a pip költség az olaj esetében jóval magasabb (sajnos fél  hordónyit nem tudok venni), mint amit eddig megszoktam. Elismerem, nem a legmegalapozottabb kereskedésem volt, és nyilván az sem segített, hogy közben fél szemmel a kézilabdás fiúkat figyeltem. Utána meg már mind a kettővel, így szépen magára hagytam a grafikont pár órára.

Amikor megláttam hova zuhant hirtelen az árfolyam, pont olyan fejem lehetett, mint egy leléptetett cselgáncsosnak a tatamin, és pont annyit is tehettem utólag az ügy érdekében. Kemény tanító ez a tőzsde, ahogy megszeged a szabályokat, odacsap. Jó, nyilván nem buktam olyan HATALMASAT, de asszem kell néhány sikeres húzás, hogy ezt jóvátegyem 

Azért napon belül sikerült kicsit szépítenem, mert az EURHUF legalább szépen visszapattant, és én szépen ki is szálltam ott, ahol kellett.