Kezdjük ott, hogy csodásat emelkedett az NZDUSD, akkorát, hogy merészen beállított limitemet is meghaladta. Hogy miért nem örülök ennek szívből? Így van ez, ha az ember óvatos, és kezeli a kockázatát. Ez történt velem, is, amikor hétfőn felhúztam a stopszintet, mondván, végre nyerőben vagyok, ezt már vissza nem adom. Hát nem is adtam, csak éppen amikor tegnap ránéztem a grafikonra délután, lábon kihordtam egy hátsó fali infarktust. Mert ha nem nyúlok a pozíciómhoz, akkor komoly nyereséggel záródik ez a kereskedésem. Persze a „mi lett volna, ha” kérdése ebben az esetben is felesleges. Végül is, így is volt profitom, ha nem is annyi, ami felülírja korábbi veszteségemet, de ki mondta, hogy itt vége a harcnak?
Egy nagy mozgás után érdemes korrekciót várni, így megnéztem a legutóbbi emelkedés, illetve az elmúlt időszak legnagyobb emelkedésének a Fibo szintjeit. (Kicsit kaoutikus így a grafikon, ez a két piros vonal.) A 0.760-nál található látványos támaszszint a legutóbbi emelkedés 61-es szintje körül van, míg a másiknál a 38 és 50 közé esik. Úgy véltem, ez lehet jó vételi pont. Szóval be is állítottam egy megbízást ide, 0,7515-ös stoppal (a legutóbbi völgy alatt). A limitem ismét igen optimista, de hát legutóbb is bejött (VOLNA).
Ugyanezt alkalmaztam az aranynál is (nos, volt némi ráhatás Jerry részéről) és itt is beállítottam egy buy limitet. Ha már ilyen szépen levadásztam a legutóbbi emelkedését, akkor miért ne tegyem ugyanezt egy esetleges következő korrekciós mozgással? Az emelkedő trend nem lehet kérdéses, így a legrosszabb, ami történhet, hogy az árfolyam nem mászik vissza a beállított szintig, és nem aktiválódik a pozícióm. Ha igen, akkor mondhatni nagy esélyekkel cseng újra némi aranypénz a fülembe.
Utolsó kommentek