Úgy látszik, hiába iszom rendesen, még valami hiányzik, hogy újra visszaállítsam tőzsdekirálylány aurámat. Persze az is akadályoz kissé a kiteljesedésben, hogy feladtam kitartó küzdelmemet a szabad életért, és újra beálltam a naponta munkahelyre járók csapatába. Így a napon belüli kereskedést egy jó időre buktam, marad a megfontoltság és a hosszabb távú pozíciók. Vagyis maradnának, ha végre újra önmagam lennék.

Legutóbb arra jutottam, hogy egyelőre igyekszem a Portfolio Traderszoba tippjeit előtérbe helyezni, na nem mindet, csak amit én is jónak érzek, és nem kezdek egyéni partizánakciókba. Meg is vettem az AUDUSD-t még október utolsó napján, és egyelőre úgy néz ki, nem tettem rosszul.

De csak nem bírtam magammal, és ennek természetesen az új-zélandi dollár az oka. Örök szerelmem marad már, bármennyire is mostohán bánik velem. Nyilván nem túl okos ötlet kétszeres kockázatot vállalni a dollár ellenében, mégis, annyira csalogatónak tűnt a felállás.

A csatornában mozgó árfolyamot, és korábbi technikai szinteket nézve valahogy logikusnak tűnt, hogy ott veszek, ahol. A kép csalóka, mert mikor betettem a megbízást még feljebb volt az árfolyam, de persze mindig elfelejtek időben screenshot-ot készíteni. A lényeg, hogy itt még baromira bizakodó voltam, mert úgy tűnt, pont innen fordul majd a dolog. Hát aztán meg inkább ezt történt.

Persze ez a csodás termék mindig ezt csinálja velem: magához csalogat, aztán meg jön a pofon. Én meg nem tanulok. Mert például minek kellett nekem az elnökválasztás előtt-alatt dollárral kereskedni? Nem rá kellene ülni a kezemre, hanem odaszögelni egyenest a hátsómhoz.