Előző posztomban a „na és?” kifejezést használtam a további EURHUF emelkedésre. Ettől most ünnepélyesen elhatárolódom. Nyilván volt oka, hogy 281,5-nél kiszálltam, egészen pontosan, hogy eredetileg odatettem a limitet, de... 283-nál kiegyenesedett a hajam, 284-nél már hullani kezdett, 285-nél pedig már egy kisebb pánikroham tüneteit produkáltam. Az a baj ezzel a take profit dologgal, hogy olyan, mint a szakítás. Ha halogatod, nagy eséllyel visszaüt és rosszul jössz ki a dologból. Ha meg túl hamar megteszed, foghatod a fejed, hogy mit hagytál ki.

Hogy miért nem vettem vissza, egy ésszerű stopszinttel? Megpróbáltam. Ahogy a grafikonon is látszik, gyorsan tettem is egy buy limit megbízást 280,8-ra. Meddig szúrt vissza az árfolyam? 280,156-ig. Majdnem bejött... de nem állítom, hogy zen buddhista nyugalommal értékeltem a helyzetet.

Most már csak egy nagyobb korrekcióban reménykedhetek, és meg is teszem, mert meggyőződésem, hogy ez a forint már nem produkál csodákat a közeljövőben. A nagy kérdés, hogy hova érdemes várni ezt a bizonyos korrekciót. A négyórás grafikonon nézve az emelkedés Fibonacci szintjeit, 38-50 között ésszerű lenne egy visszapattanás.

Ha viszont a napos grafikont nézem, akkor az is lehet, hogy nem megy vissza még a Fibo 38-ig sem, hanem megakad a 282,5-283,5 körüli támaszoknál. És persze az is lehet - ez a kedvenc tőzsdei igazságom - hogy teljesen más történik. Azt hiszem ez az a pont, amikor valami felsőbb hatalomhoz fordulok megvilágosodásért és intuícióért.