Igazából múlt hét csütörtökön telt be a pohár nálam forintügyben. Technikai szempontból ugyan nem volt teljességgel indokolt, (bár a négyóráson behúzott trendvonalat áttörte az árfolyam, így arra gondoltam, ha visszatesztel, akár lehet belőle egy kitörés) tettem egy buy limitet 284.45-höz. Ám aztán később átgondoltam a dolgot (jó, fogalmazzunk úgy, hogy a szívcsakrámon keresztül hatottak rám) és nem feltétlen okos döntésnek címkézve kitöröltem a megbízást.

Amikor először felpattant, majdnem pipre pontosan onnan, ahol a kb. fél órával azelőtt kivett vételi pontom volt, tulajdonképpen még egészen jól kezeltem a helyzetet. Gondoltam, csak az EU eljárás hírére történt, és bár szép kis profitot vadászhattam volna rajta, nem idegeskedem. Utána rögtön vissza is mászott, és ezzel egyenes arányban simult ki az idegrendszerem is. Arra gondoltam, ha nem tettem volna el azonnal a profitot, akkor el is buktam volna, igaz a stopszintemet nem ütötte volna ki. És itt kezdődtek a gondok. Mert aztán csütörtökön jött a hiszti, és jött volna egy szabad szemmel is jól látható nyereség.

Ha.

Nem veszem ki azt a megbízást.

Később persze hiába jöttem azzal, hogy én megmondtam... ez az indok még magamnak sem volt elég. Végül is én döntöttem úgy hogy nem elég indokolt a vételi pozíció, és lássuk be, nem is volt az.

Még azt mondják, azzal nem lehet pénzt keresni, ha az ember hülyeségeket beszél? Dehogynem. Sőt mások ilyen jellegű megnyilvánulásai is hozhatnak profitot. Igen ám, csak ostobaság faktorra még nincs indikátor, pedig az lenne a legkeresettebb, legalábbis ennek a devizapárnak a vonalán. :-)